Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
A plasztiklapok nem tükrözik a védettséget, a világ nagy részén el sem fogadják, és rövidesen app helyettesíti. Az előállító cégben vezető tisztségviselő Stumpf István kormánybiztos.
Újabb szintet lépett múlt héten a kormány oltottak számához kötött fokozatos nyitási stratégiája: már nemcsak éttermek, kocsmák, mozik, színházak és persze stadionok kapui nyílnak meg a védettségi igazolvánnyal bírók előtt, hanem a műtőké is: az emberi erőforrásminiszter pénteki rendelete ugyanis a plasztikkártyához kötötte a május 13-ától újrainduló elektív, vagyis a nem halaszthatatlan, előre tervezhető beavatkozásokat.
Ám míg az oltottak kulináris vagy épp kulturális élvezetekhez való „többletjoga” a jogvédők szerint sem aggályos – sőt, legitim ösztönzője a társadalmilag fontos célnak, hogy minél több ember beoltassa magát - az egészségügyi beavatkozások e fajta feltételhez kötése már nagyon is az lehet. Az oltatlanoknak ugyanis saját költségükön kell a beavatkozás előtt egy hatósági áron 19 500 forintos PCR és egy 9000 forintos antigén gyorstesztet csináltatniuk – ami a pillanatnyi átoltottság alapján momentán 2,5 millió nagykorú magyar állampolgárnak tesz kvázi fizetőssé egy amúgy ingyenes (a Covid miatt sok esetben ráadásul régóta halogatott) műtétet vagy vizsgálatot.
Ezt nyilvánvalóan nagyon sok ember nem engedheti meg magának – a majd’ harmincezres „beugró” őket konkrétan meggátolja, hogy hozzáférjenek a számukra szükséges beavatkozáshoz.
Ösztönzés helyett ez már egyértelműen büntetés, amelynek jogszerűsége akkor is megkérdőjelezhető, ha járványügyi szempontból fontos csökkenteni az oltatlanok számát.
(A szerinte alapjogokat sértő intézkedés miatt Szél Bernadett független képviselő az ombudsmanhoz fordult. A politikus megítélése szerint több százezren is lehetnek azok a hátrányos helyzetű településen élők, akik megfelelő felvilágosítás és technikai segítség híján nem tudtak-tudnak jelentkezni az oltásra – a fizetős teszt így egyszerűen megfosztja a legrászorulóbbakat attól, hogy hozzáférjenek az ingyenes egészségügyi ellátáshoz.)
A magyar védettségi igazolvány ráadásul – miután azt március közepe óta már az első oltás után, vagyis hetekkel a tényleges védettség kialakulása előtt postázzák – nevét megcsúfolóan nem is a vírussal szembeni védettséget tanúsítja, csupán azt, hogy birtokosa már megkapta az okmányt. Dunát lehetne rekeszteni az olyan történetekkel, mint, hogy valaki a pozitív Covid-teszteredményével egy napon, vagy épp az első oltás után összeszedett fertőzés alatt kapta kézhez a plasztiklapot.
Az érintetteknek csak a józan felelősségérzetén múlt, hogy nem mentek moziba, színházba – a kártya birtokában nyugodtan megtehették volna, megfertőzve akár jó pár a valóságban még védtelen „védettségi” birtokost. Sőt, az új szabály alapján, egy műtétre érkezve akár a kórházba is be is hurcolhatják a vírust, hiszen ott már csak a kártya nélkülieket kötelező tesztelni.
Ennél is érthetetlenebb a Nemzeti Népegészségügyi Központ eljárásrendjének legfrissebb módosítása, amely az eddig érvényes időpont, a második oltástól számított védettségi idő helyett egyszerűen a védettségi igazolvány kézhez vételéhez köti a karantén alóli mentességet. „Mentesül a karantén alól az a védőoltásban részesített személy, aki a védettségi igazolvány átvételének időpontját követően került szoros kontaktusba az igazolt fertőzöttel" – írja a rendelet, amely nehezen értelmezhető másként, mint, hogy a kártya véd a megfertőződéstől, nem pedig – a megfelelő védettségi időt kivárva – az oltás.
Egy a módosítástól kiborult háziorvosok elkeseredésében azt írta a Facebookon a pácienseinek:
„Holnaptól senki se felejtse magával vinni a védettségi igazolványát, mert szegény SARS- COV2 nem fogja tudni, hogy kit fertőzhet meg és kit nem.
Nem foglalkozik ez a vírus olyasmivel, hogy immunrendszer, antitestek a vérben, netán sejtes immunitás. Van kártya vagy nincs. Ennyi. Ha otthon hagyod véged.”
A kártyakiküldés időpontjának előrehozására mellesleg azóta sem adott magyarázatot a kormány, és bár nem nagyon látni mögötte más motivációt, mint az újraindult szolgáltatások felpörgetését, a Miniszterelnökség vezetője nemrég cinikusan azzal vágott vissza a korai kézbesítés veszélyét firtató felvetésekre, hogy a kormány mindenkit felelős embernek tekint.
Közben az állampolgári jogok biztosa is vizsgálta a védettségi igazolványok ügyét. A hatályos szabályozást összességében nem találta visszásnak, de az egyes részletszabályokkal összefüggésben alapjogi szempontú korrekciós igények felvetődhetnek - írta Kozma Ákos. Egyebek közt említi, hogy
a kormány felelőssége akkor kiállítani az igazolványt, amikor "az orvostudomány mai állása szerint már vélhetően kialakult az egyéni védettség, illetve az oltottal kapcsolatba kerülő más személyek megfertőzése elleni védelem szükséges szintje".
Hogy ez mennyire nincs így, azt tisztán mutatja, hogy a védettségi kártya kézhez vétele után milyen sokan el sem mennek a második oltásra. Bár pontos adatok nincsenek arról, hogy hányan lehetnek a csak az igazolványra hajtók, nem kevesekről lehet szó, ha a múlt héten már a kormány is jelezte: dolgozik rajta, hogy érvényteleníteni lehessen azoknak a kártyáit, akik a második dózist már nem adatják be.
A megoldásról egyelőre nincs hír, de az érvénytelenséget logikusan csak a plasztikkártyán lévő QR-kódba lehet majd rögzíteni, ami viszont tovább nehezíti majd a kártyát ellenőrizni kénytelen szolgáltatók dolgát, illetve a gyakorlati oldalt nézve: a bejutást egy színházi előadásra, pláne többezres rendezvényre, meccsre.
Sokan ugyanakkor annak ellenére sem szabadulhattak fel a korlátozások alól, hogy már mindkét oltást akár hetekkel-hónapokkal korábban megkapták, a védettségi kártya rengeteg esetben ugyanis nem érkezik meg. Hiába lehet az ezzel kapcsolatos panaszokat múlt hét óta soron kívül intézni a kormányablakoknál, ez csak a kézbesítési és címnyilvántartási anomáliákkal sújtottaknak vigasz, annak a további több (tíz)ezer Magyarországon élő, dolgozó, tajszámmal rendelkező és be is oltott külföldi állampolgárnak – köztük számos határon túli magyarnak – nem, aki az informatikai rendszer hibája miatt várta hiába az igazolványát. Nekik nem vagy nem csak a szabadabb élethez fontos az okmány, de hazautazni, családtagjaikat meglátogatni sem tudják enélkül – vagy csak drágán és körülményesen.
A kormány erre a hétre – ha minden igaz – orvosolta a problémát, amelynek oka úgy tűnik, szimplán annyi volt, hogy a nem magyar személyi- és útlevélszámokat nem tudta a rendszer a tajszámhoz hozzárendelni. A védettségi okmányok informatikai háttérért egyébként a vakcinaregisztrációs- és a március eleji tömeges oltáskáoszkor is lebőgött Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. tulajdonában álló IdomSoft Informatikai Zrt., az adatfeldolgozásért és az igazolványok legyárt(ta)tásért pedig maga a NISZ a felelős.
Utóbbi folyamat részleteit finoman szólva nem veri nagy dobra az állami cég: csak az Erdős Ákos érdekeltségébe tartozó ANY Biztonsági Nyomda Nyrt. egy márciusi tőzsdei közleményéből derült ki, hogy 2023. március 1-ig szóló megbízást kaptak a kártyák gyártására.
Bár a szerződés összegéről nem szólt a közlemény, és hiába kérdeztük róla a Belügyminisztériumot is, a védettségi igazolványokról szóló kormányrendelet ad némi támpontot a számoláshoz. Az okmány elvesztésekor eszerint ugyanis 3000 forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelyből 2000 forint az igazolvány előállítása. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi (május 13-i, csütörtöki adatok szerinti) 4,4 millió beoltottnál 8,8 milliárd, a júniusra kitűzött 6 milliónál pedig
12 milliárd forintra rúg a kártyák gyártási költsége, és ebben nincs benne a fertőzésen átesetteknek kiküldött több mint félmillió (a könnyítések idejére sok esetben éppen lejáró vagy már csak pár hétig érvényes) igazolvány.
Mivel a szerződést ráadásul 2023-ig kötötték, az egészen biztosan akár nagyságrendekkel magasabb (keret)összegről szól és tartalmazhat a kártyagyártás díján túl is egyéb tételeket – ezekről sajnos egyelőre azonban semmit nem tudunk, a NISZ-től cikkünk megjelenéséig ugyanis nem kaptuk meg a közérdekű adatigénylésben kikért dokumentumot.
Időközben ráadásul elkészült a védettségi kártyát kiváltó mobiltelefonos applikáció is, az átoltottak jó része pedig borítékolhatóan inkább használja majd ezt az amúgy is nála lévő telefonján. Vagyis több milliárd forintnyi plasztikkártya „élete” csak annyi lesz, hogy kiküldték, átvették, majd a fiók mélyére süllyesztették őket.
Bár Erdős Ákost és érdekeltségeit (egy Gyurcsány Ferenccel kötött 2002-es ügylet miatt) ellenzékben még keményen támadta a Fidesz, a vállalkozó egy korábbi interjújából az is tudható, hogy néhány közeli barátja egyike éppen Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter, akinek 1996-os rendőrfőkapitányi nyugdíjazása után az őrző-védő cégét is segített beindítani.
A 2013-ig Állami Nyomda néven működő társaság az első Orbán-kormány idején is kapott megrendelést Pintér tárcájától, 2010 után pedig nemcsak a BM tendereit nyerte el többször választási nyomtatványok gyártására, de nemzeti konzultációs ívek készítésére és számos állami társaságtól – köztük a Szerencsejáték Zrt.-től, a Postától, a MÁV-tól és a NAV-tól – is kapott megbízást.A cég felügyelőbizottságát nem mellesleg Stumpf István az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere vezeti, aki 2007-től 2010-ig már tagja volt a testületnek. Akkori posztját alkotmánybíróvá választása után testvére, Stumpf János vette át és vitte egészen az exminiszter tavalyi visszatéréséig, aki januártól pikáns módon már kormánybiztosként vesz részt az állami megrendeléseket sorra nyerő vállalkozás vezetésében.
NEVED KUSS!
Miként akadályozza a független sajtó működését a közhatalom Magyarországon?
Ezt a kérdést a TASZ már két korábbi kutatásban vizsgálta, ezek folytatásaként döntött úgy a szervezet, hogy újra felméri a sajtót érintő kihívásokat és akadályokat, különös tekintettel a koronavírus-járvány hatásaira.
Korábbi kutatásaikban amit 2018 ősze és 2019 ősze köt,valamint 2021 tavaszán végeztek a TASZ munkatársai megállapították,hogy a magyar független sajtó munkáját rendszerszinten, változatos eszközökkel akadályozza a közhatalom . Mindennapos az,hogy az újságíró kérdését ignorálják ( velem is előfordult, töbször) a forrásokat megfélemlítik, az újságírót távoltartják ( erre is van példa, egy vidéki lap esetében ) ,továbbá a sajtó munkatársainak hiteltelenítése, megbélyegzése. Ezek miatt sérül a nyilvánosság, kevésbé átlátható a közhatalom-gyakorlás, kevesebb közérdeklődésre számot tartó információt ismerhetnek meg a polgárok, ami a szabad véleménynyilvánítás akadályává válik.
A helyzet tovább romlott az új típusú koronavírus okozta járvány első hullámában, amikor alapvető fontosságú lenne a nyilvánosság hiteles tájékoztatása a sajtó által. Egy ilyen válsághelyzet során abban, hogy a közérdeklődésre számot tartó eseményekről és döntésekről értesüljön a közvélemény, a sajtónak és a kormányzatnak együttesen kell szerepet vállalnia – ezzel együtt a sajtónak a közhatalmat továbbra is ellenőriznie kell. A sajtó a járvány elleni védekezésből a járványhoz kapcsolódó óriási mennyiségű dezinformáció ellensúlyozásával, illetve a járványhelyzetről és az egészségügyi dolgozók munkájáról, továbbá az egészségügyi intézmények helyzetéről szóló tudósítással vehetné ki a részét, amennyiben az állami szereplők ezt nem akadályoznák. A vizsgált időszakban ugyanis még a korábban megszokottnál is nehezebben jutottak releváns információkhoz a független sajtótermékek. Mindez (kiegészülve az egyoldalú kormányzati kommunikációval és a hiányos tájékoztatással) ahhoz vezetett, hogy jelentős információhiány alakult ki a járvánnyal és annak hatásaival, kezelésével kapcsolatban.
A jelenlegi kutatás kifejezetten a koronavírus-járvány okozta kihívásokkal is foglalkozik – ennek megfelelően az interjúkban a 2020 márciusától kezdődő időszak tapasztalatairól érdeklődtek. Hipotézisük az volt, hogy a független sajtót a közhatalom továbbra is jelentős mértékben akadályozza a feladatai elvégzésben, továbbá, hogy kiemelkedően súlyos probléma az újságírói kérdések ignorálása, illetve a források megfélemlítése, mivel a vizsgált időszakban uralkodó körülmények között e tényezők lehetetlenítik el elsősorban azt, hogy a sajtó érdemi információkhoz jusson. "Hipotézisünk beigazolódott" - szögezi le a TASZ.
A jogvédő szervezet a kutatással szeretne ismét rávilágítani arra a problémára, hogy hazánkban a független sajtó rendkívül nehezített körülmények között végzi tevékenységét. Bemutatják azt is, hogy a koronavírus-járvány okozta válság kapcsán szintet lépett az információk elhallgatása a sajtótól – ennek kárvallottjai pedig nem kizárólag, sőt nem elsősorban az újságírók, hanem a polgárok közössége.
Megosztás a facebookon
